Felosztá Feridún az egész világot:
Rúmra és Khaverre, Csínra s Turkesztánra,
Harmadik harmadnak Írán földjét szánja.
Elsőbben is Szelmet hívta elő s neki
Rúmnak birodalmát s Khavert szemelte ki.
Aztán meghagyta, hogy teljes díszébe’
Induljon nyugatnak, seregtűl kísérve.
Ott az a királyok trónusára lépett
És Khaver-Khodájnak köszönték a népek.
Firdauszi: Sah-Name („Királyok könyve”)
— Feridun király elosztja birodalmát fiai közt 1
(Radó Antal fordítása)
A fentebb idézett verses eposzban egykor létező világtájakat sorol a legendás perzsa költő, Firdauszi, akinek neve azt jelenti: a „Mennyei”. Rúm természetesen a Római Birodalom, Csín Kína, Turkesztán az eurázsiai sztyeppék végtelen pusztaságát jelöli, Irán pedig a hatalma teljén a fél világot uraló Perzsiát. A vidék azonban, amivel most foglalkozni fogunk, a versben Khaver földjéhez tartozik: a történelmi Szíria földje ez, ami egykor az Eufrátesz folyó mindkét oldalán jelentős kultúrát képviselt.
Oszrhoéné fejedelemsége, amit mi közismertebb nevén egyszerűen Edesszának hívunk, az ókori világ egyik legérdekesebb, egyszersmind legegzotikusabb államalakulatának számított. Számos népcsoport, etnikum, vallás és kultúra képviseltette magát a falai közt, a mi érdeklődésünket azért keltheti fel, mert uralkodó osztálya talán arab eredetű lehetett. Azokban a vadregényes időkben, amikor az ókori világot még hatalmas birodalmak osztották fel egymás között, csupán kevés államalakulat tudta megőrizni a függetlenségét, de ezeknek a miniállamoknak a neve nemigen maradt fenn a köztudat emlékezetében. Edessza nevének fennmaradása elsősorban annak köszönhető, hogy itt szökkent szárba az ókori világ egyik legjelentősebb szinkretista kultúrközpontja, itt született meg az ókeresztény irodalom egy jelentős hányada, és állítólag innen ered a katolikus köztudat „ötödik evangéliuma”, a néha Szent Mandylionnak (ez a név egy bizánci görög szó, semmilyen más összefüggésben nem fordul elő), máskor pedig latinul Vera Ikonnak, azaz Valós Arcképnek is nevezett krisztusi lepel eszméje.
Mielőtt belevágnánk a részletekbe, szeretnék leszögezni valamit. A tudományos álláspont szerint Oszrhoéné fejedelemségének nevezzük azt az aprócska ókori közel-keleti országot, aminek Edessza település volt a fővárosa. Tehát elméletileg a két név nem cserélhető fel egymással tetszőlegesen, a gyakorlatban mégis ez történik, a keresztes háborúk idejére például Edessza nem csak a várost, hanem az egyik szentföldi keresztény királyságot is jelölte.
Művem célja, hogy egy olyan szemszögből vizsgáljam a korai szír kereszténység kialakulását, amihez hasonló eddig csak néhány neves kutató világlátásában jelent meg:[1] irodalmi, jogi, liturgikus-teológiai és régészeti források szintézisével próbálom rekonstruálni azt a sokszínű, mind kulturálisan, mind politikailag heterogén környezetet, amiben ez az új világnézet szárba szökkent, így próbálva feltárni a tényezőket, amik befolyásolták a folyamatot. Azaz, azt próbálom vizsgálni, hogy a nagyhatalmak árnyékában lavírozó Edessza, a város, ami szinte önmagában lesz főszerelője e munkának — mint Ivo Andrić műveiben a boszniai táj —, hogyan biztosítja azt a gazdaságilag és politikailag kiszolgáltatott, mégis minden kulturális újításra nyitott közösséget, ahol a világon először fogalmazzák meg az autonóm keresztény identitást.
[1] Key-Fowden, Elizabeth: The Barbarian Plain: Saint Sergius between Rome and Iran (Transformation of the Classical Heritage 28), Berkeley: University of California Press, 1999. 227 pp. + xxii with bibliography.
Fowden, Garth: Empire to Commonwealth: Consequences of Monotheism in Late Antiquity. Princeton University Press 1993
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése